Szerző: Silvia Oudhoff
Shakespeare és a kannabisz kapcsolata újra meg újra előkerül. Nem azért, mert lenne rá full egyértelmű bizonyíték, hanem mert több szálon is rá lehet fűzni a sztorit. Vannak korabeli pipaleletek, van egy sokat idézett szonett, és van egy kérdés, ami simán izgatja azokat is, akik nem tankönyvből akarják nézni a kultúrtörténetet.
A lényeg röviden az, hogy biztosat nem lehet mondani. Azt viszont igen, hogy Shakespeare korában a kender ismert és hétköznapi növény volt, és a körülötte kialakult vita máig pörög. Nézzük, mi az, ami tényleg érdekes ebből.
Miért kapcsolják Shakespeare-t a kannabiszhoz
A sztori két helyről kapott igazán erős löketet. Az egyik a Stratford-upon-Avon környékén talált korabeli agyagpipák vizsgálata. A másik a 76. szonett egyik sora, ahol szerepel a weed szó.
Ebből sokan gyorsan összerakták azt a narratívát, hogy Shakespeare tuti kannabiszt szívott. Csakhogy a helyzet nem ilyen tiszta. A leletek önmagukban nem bizonyítják, hogy ő használta a pipákat, a szövegértelmezés pedig eleve vitatott.
Pipaleletek, amik beindították a vitát
A legtöbbet idézett kutatás Francis Thackeray nevéhez kötődik. A vizsgálatok szerint néhány 17. századi pipamaradványban olyan nyomok jelentek meg, amelyek kapcsolatba hozhatók a kannabisszal. Ez elég volt ahhoz, hogy a téma köré rendes kult sztori épüljön.
Ami viszont fontos, hogy ez még mindig nem ugyanaz, mint az, hogy Shakespeare személyesen ezeket a pipákat használta. A leletek érdekesek, de nem adnak tiszta igen választ. Inkább azt mutatják, hogy ebben a korszakban lehetőség volt könnyen fűhöz jutni és fogyasztani.
Mit jelent a "weed" a 76. szonettben
A másik nagy kapaszkodó a 76. szonett. Ebben szerepel az a sor, hogy invention in a noted weed, és erre sokan úgy néznek rá, mint egy korai kannabisz utalásra. Jól hangzik, de nem ennyire egyszerű.
A korabeli angolban a weed nem csak füvet vagy növényt jelenthetett. Használhatták ruhára, viseletre vagy más kontextusban is. Vagyis ebből az egy szóból nem lehet korrektül levezetni, hogy Shakespeare itt kannabiszról beszélt volna.
Ez a része a témának pont ezért érdekes. Benne van a lehetőség, de nincs benne a biztos megfejtés.
Kender a 16. században
Shakespeare idejében a kender nem valami underground cucc volt, hanem teljesen hétköznapi alapanyag. Készült belőle kötél, textil, papír és még egy rakás más dolog. A növény ismert volt, jelen volt, és része volt a mindennapoknak.
Ettől még nem következik automatikusan, hogy Shakespeare is kannabisz fogyasztó volt. Itt sokan összemossák a kendert mint haszonnövényt és a kannabiszt mint fogyasztási témát. Pedig a kettő nem ugyanaz.
Shakespeare tényleg szívott
Erre a korrekt válasz az, hogy nem tudjuk. Nincs olyan erős bizonyíték, amivel ezt tisztán ki lehetne mondani. Van néhány érdekes lelet, van egy vitatott irodalmi utalás, és van egy csomó utólagos értelmezés. Ez együtt már bőven elég ahhoz, hogy a sztori éljen, de kevés ahhoz, hogy tényként menjen tovább.
És amúgy pont ettől jó ez a téma. Nem steril, nem lezárt, hanem hagy egy kis teret a gondolkodásnak.
Mit tudunk ma Shakespear kannabisz fogyasztásáról
Sajnos semmi biztosat, csak azt, hogy a ganja szívása és a hozzá kapcsolódó kultúra jóval régebbi, mint ahogy azt sokan elsőre gondolják.
Ma már szerencsére nem mindegy, hogyan tekered és mivel szívod. Ha fontos neked a tisztább füst, a kellemesebb torokérzet és az, hogy ne karcoljon a joint, akkor a filter nem mellékes részlet. A Hybrid Supreme Filters pont erről szól. Tudatosabb fogyasztás, jobb élmény, kevesebb kompromisszum.
A töltelék számít, a tekerés számít, és a filter is számít.
